Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Páncélos harcsák (Callichtidae) A páncélos harcsák széles körben elterjedt, kedvelt akváriumi halak. Igénytelenek, tartásuk sem, de több faj tenyésztése sem jelent problémát. Közös akváriumban szeretik a sötét búvóhelyeket, ahonnan csak alkonyatkor vagy etetéskor jönnek elő. Az akvárium vizével, de még oxigén tartalmával szemben sincs különösebb igényük, ugyanis kopoltyújuk mellett képesek a légköri levegőt is felhasználni. Béllégzők lévén bélrendszerük egy része is alkalmas az oxigén felvételére.

Hasvonaluk kivétel nélkül egyenes, hátuk erősen hajlott, törzsük rövid. Úszóik jól fejlettek, mellúszójuk és hátúszójuk első sugara erős, tüskeszerő. Eleségben nem válogatnak, és szívesen fogyasztanak minden talajról, vagy talaj közelében fellelhetõ élő eleséget. Szájuk is erre alkalmas. Az akváriumban tartott mintegy negyven fajból, ez ideig aránylag keveset sikerült tovább tenyészteni. Ívásuk némely része, különösen a megtermékenyítés egyes fázisai, még nem teljesen tisztázottak. Ívásukra a legalkalmasabb időpont augusztustól márciusig tart. Ha a tartóakváriumban cseréljük a vizet, a közös medencében is ívnak. Legmegfelelőbb erre a célra a 20-30 literes akvárium, melyet sűrű növényzettel telepítünk be, és friss, tiszta vízzel töltünk fel. Tenyésztésnél a víz keménysége nem játszik szerepet.

A hímek erõsen hajtják a nőstényüket. A termékenyítés érdekében mégis egy nőstényre két - három hímet kell számolni, mert a hímek spermaszegények. A kibocsátott sperma - a feltevések szerint - sokáig él a vízben. A nőstény erős kopoltyúmozgatással hajtja a spermát a hasúszójából képzett tarsolyában levő ikraszemekre, melyeket ezután növényre, üvegfalra tapaszt. Nem ikrafaló, de ívás után ajánlatos eltávolítani az akváriumból, illetve tenyészmedencéből.